A családban megélt szeretet öröme
Amoris laetitia: A szeretet öröme, a családban megélt szereteté! Erről szól a pápa elmúlt évi, nagy örömmel várt apostoli buzdítása.
A pápai dokumentumnak az ad most aktualitást, hogy a Házasság világnapjával, február 12.-ével vette kezdetét a Házasság hete. Mintegy két évtizede indult el Angliából az a kezdeményezés, hogy minden évben, Valentin nap környékén egy hetet szenteljenek az emberek a házasság intézményének jobb megismerésére és időtállóságára, szépségére.
A mai erőszakkal telített világunkban különösen fontossá vált a család, hisz a megbocsájtás és kiengesztelődés is, melyre most is annyira szükségünk lenne, a családból indul ki, itt tapasztaljuk meg először.
Isten, miután megteremtette szeretetből a világot, legtöbb szeretetét a házasságba helyezte. Ez az Amoris laetitia lényege. A család minden embert mélyen érint. A család olyan emberekből áll, akik szeretik egymást, feláldozzák magukat a másikért, megtanulják egymást értékelni. A család melegében szüleinkkel, édesanyánkkal és édesapánkkal, testvéreinkkel, fejlődik személyiségünk. Itt kapjuk nevünket, itt tanulunk meg kommunikálni. A család emberségre tanít, és meghatározó szerepe van az igazságos és szolidáris társadalom felépítésében.
A család alapja a házasság, amely egy férfi és egy nő szabad döntésére és élethossziglan tartó hűséges szerelmére épül. A férfi és nő egymást kiegészítve egy testté válnak. Szeretetközösségük együttélésük alapja, a társadalom elembertelenedésének, széthullásának legfőbb akadálya.
A családban tanulják meg a fiatalok egymást önzetlenül szeretni, itt tapasztalják meg először a szeretet örömét.
Életünk fennmaradása aligha képzelhető el család nélkül. A társadalom és család ma válságban van, a kettő szorosan összefügg egymással. Napjaink népvándorlásának legfőbb oka, hogy Európában drámaian lecsökkent a gyermekek száma. Gyermekáldás nélkül aligha képzelhető el kontinensünk mai formájában történő fennmaradása!
Pedig a fiatalokban ott él a vágy a családi életre. Rejtett formában talán ez nyilvánul meg az együttélésben. A magyar fiatalok nagyobb része családban képzeli el az életét (Kopp Mária, Tomka Ferenc), és nem a magány bezártságában, a magány drámájában. Ma sokan kongatják a vészharangot: a házasság kora lejárt. A fiatalok nehezen vállalják az egész életre szóló elköteleződést, pedig a házasság teszi az embert igazán szabaddá. Valószínűleg a mi, szüleik sikertelen kapcsolatai tántorítják el őket. Inkább vállalják az együttélést.
Az együtt élők túlnyomó része nem marad együtt. Ha együtt is marad és házasságot köt, házasságuk nagy része felbomlik. Az úgynevezett szexuális forradalom következménye a házasság előtti szexuális kapcsolatok ugrásszerű megnövekedése. Az együtt élők között kevés a termékeny kapcsolat. Azok száma is növekszik, akik együttélés nélkül, fiatalon, alkalomszerűen lépnek testi kapcsolatba egymással. 2008-ban a 15-19 éves fiatalok 57%-a kezdte meg a szexuális életet a házasság előtt. A 20-24 évesek csupán 5-7%-a vallotta azt, hogy még nem élt nemi életet. A következmény tragikus: terhesség megszakítás, nemi és nemi úton átvitt betegségek exponenciális megnövekedése, meddőség, koraszülés. Ezzel párhuzamosan drámaian nő a válások száma. Hazánkban, hasonlóan Európához (vajon meddig fogják még így hívni?), a házasságok 50-60%-a felbomlik.
A fiatalok csupán 5%-a vallja azt, hogy a nemi életet házasságban szeretné megkezdeni. Javarészt vallásos – keresztény, ortodox zsidó, kis egyházhoz tartozó – közösségek tagjai. Köztük később a válás csupán 0-5%! Akik a szexuális kapcsolatot már házasság előtt elkezdték, a házasság megmaradásának esélye 25%!
Örvendetes, hogy az öngyilkosságok magas száma (amit Trianon és 1956 tragédiái idéztek elő), némi csökkenést mutat, bár még így is élmezőnyben vagyunk. A serdülőkori öngyilkosságok száma változatlan, sőt a kísérletek száma nő. Az Egyesült Államokban az apa nélküli családban nőtt fel az öngyilkos fiatalok 63%, a várandós fiatalkorú lányok 71%-a, az otthonról elszökött fiatalkorúak 90%-a, a nevelőintézetekbe kerültek 70%-a.
Kopp Mária kutatásai mutatták ki, hogy az élettársi kapcsolatban élő 30-64 éves férfiak 49%-kal, a nők 53%-kal nagyobb valószínűséggel halnak meg hamarabb, mint a hasonló korú házasok. A két, vagy többgyerekes férfiak 30%-kal, a nők 50%-kal kisebb valószínűséggel halnak meg 30-64 éves életkorban, mint a gyermektelenek. „ Pelenkázz, tovább élsz!”
„Isten az ember természetébe oltotta a szülői szeretetet… A válások szaporodni fognak, a vallási érzés meggyengül, sőt megsemmisül… Nagy emberek egész sora sokgyermekes családból származott. Mozart a hetedik, Bach a nyolcadik, Franklin Benjamin a 16. gyermeke volt a szüleinek… Hiányozni fognak a munkáskezek, és ha nem lesz gyermek a családban; kevés lesz a fiatal és sok lesz az öreg, és az öregek eltartása súlyosan fog nehezedni a fiatal nemzedékre!” – tartalmazza a 60 évvel ezelőtt a lakossághoz íródott Magyar Püspöki Körlevél az abortusz bevezetésekor. Ha hallgattak volna rá az illetékesek, 6-7 millióval lennénk többen, és nem fognának sokan vándorbotot a kezükbe.
A helyzet azonban nem teljesen reménytelen, hisz fiataljaink gyermek utáni vágya még mindig nálunk a legerősebb a kontinensen: minden 20 pár 46 gyermeket szeretne. Ezért is fordul Ferenc pápa a fiatalokhoz ismételten: legyenek merészek, döntsenek a házasság és a család mellett. Részesüljenek a családi szeretet örömében (Amoris laetitia).
Dr. Hencz Péter
orvos