Szóval „olvashatnékom támadt” és elmentem a könyvtárba. Igazából a Millenium trilógia 3. kötetét kerestem, de sajna nem volt bent. Ekkor megakadt a szemem ezen könyv borítóján. Olyan mesekönyvszerű volt…Aztán elolvastam a hátlapját:hmmm..,érdekes.., azonban még futottam egy kört. Ám ekkor már rabul ejtett: na jó, te leszel az! Bizonytalan voltam hogy jó lesz-e, ám nem bántam meg a kölcsönzést. Letehetetlen könyv!! Ha mégis leteszed sóvárogsz utána és alig várod, hogy folytathasd!!
A közelmúltban ez a könyv volt a második „zarándoklós” történet, ami megtalált. Kérdezhetnéd, mi az izgalmas egy hosszadalmas gyaloglás( esetünkben majd 900 km) leírásában? A táj??? Langyos. Az emberek akikkel találkozol? Melegszik. A saját belső utazásod? FORRÓ!!! A saját belső utad ,ami hatással van környezetedre, kapcsolataidra? TŰZ FORRÓ!!!!!
Harold Fry friss nyugdíjas. Nincs edzésben: naponta csak a kocsijáig gyalogol, ebből kifolyólag nincs komoly túrafelszerelése. Feleségétől elköszönve egy pár vitorláscipőben és egy viharkabátban indul az utcájuk végén található postaládához: válaszlevelet szorongat egy 20 éve nem látott , haldokló nőnek címezve.
Odaérve azonban nem dobja be…Majd a következőbe… Észre sem vette, de ezzel megkezdődött az utazása, amely két síkon folyik: a jelenben, ahol elhatározta, hogy személyesen kézbesíti a levelet a címzettnek és így számtalan érdekes emberrel találkozik. És ezzel párhuzamosan a saját múltjában, ahol örömteli és nagyon fájdalmas emlékekkel kell szembe néznie. A kettő együttesen formálja őt és a kapcsolatait is.
Harold az utazás végére már nem ugyanaz, mint aki elindult. Megküzdött önmagával: a hiányaival, a sérüléseivel,a lelkiismeretével. Ennek köszönhetően egy teljesebb, élhetőbb élet ígéretével találnak újra egymásra feleségével.
?????
Megindító, szívfacsaró, megdöbbentő. Fölkorbácsol, de aztán le is csitít és közben végig sajog a szíved.
Jó olvasást hozzá!!!!!