A nagy világvallások eszmerendszerében központi szerepet játszik az emberi családról szóló tanítás. Európa erkölcsi értékrendjének alapjait a zsidó-keresztény vallás vetette meg, mely mind a mai napig együttélésünk vezérfonala.

          Nem véletlen, hogy Ferenc pápa tanításában és megnyilatkozásaiban is első helyen szerepel a család. Gondolatai mindenkihez szólnak, akár vallásos az illető, akár nem.

          A család életközössége önálló egység. A család több, mint az őt alkotó személyek összessége. A család szeretetközösség, az a hely ahol megtanulunk szeretni, az emberi élet természetes központja. Olyan emberekből áll, akik szeretnek, feláldozzák magukat a másikért, óvják az életet, különösen a gyengébbeket. A család a világ és a társadalom motorja. Mindenkinek az otthon melegében – testvérekkel, édesanyával, édesapával – fejlődik ki a személyisége.  A családban kapunk nevet és szeretetet, megtanuljuk a kommunikáció művészetét, itt ébredünk rá saját méltóságunkra és megtanuljuk tisztelni minden ember méltóságát, különös tekintettel a gyengékre és a kitaszítottakra. Önző világunkban a család-

-szeretetközösség elismeréséért kiált.

          A család alapja a házasság, amely a férj és feleség szabad döntésére, hűséges szerelmére épül. A párkapcsolatban és a családban felmerülő nehézségek, feszültségek és a próbatételek hozzájárulnak ahhoz, hogy növekedjünk a jóságban, az igazságban és a szépségben.

          A család alapvető jegyei a hűség, a türelem, az életre való nyitottság, az idősek tisztelete. A fiatalok szüleiktől, nagyszüleiktől itt tanulják meg az önfeláldozást, az örömökben való osztozást, önmaguk hűséges odaajándékozását egymásnak az élet minden napján.

          Ma nem beszélhetünk se konzervatív, se haladó családról, a család fogalmát nem szolgáltathatjuk ki egy adott történelmi pillanatnak. A család – család. Önmagában véve erős.

          Életünk két legtörékenyebb szakasza a gyermekkor és az időskor. A kicsinyek és az idősek gondozása a család fontos hivatása; az a társadalom, aki őket magára hagyja, kirekeszti, gyökereit tépi ki, jövőjét elhomályosítja.

          A gyermekeknek joguk van egy apukához és egy anyukához, akik képesek arra, hogy megfelelő környezetet létesítsenek fejlődésüknek, érzelmi érlelődésüknek. A család az első iskola, ahol elkezdjük megtanulni a közös élet művészetét, elkezdjük erényeink és szeretetünk gyakorlati megvalósítását, megismerjük az értékeket. Minden férfi és minden nő személyes hozzájárulásával gazdagítja a házasságot, harmonikus egységet képeznek, nevelik gyermekeiket.

          Figyelemmel és szeretettel kell fordulnunk a nehéz helyzetben lévő családokhoz, a menekültekhez, a válságban lévő, vagy már különvált családokhoz.

          A család ma válságban van. Az ideiglenes kultúráját, az erkölcsök forradalmát éljük, lobogtatjuk a „szabadság zászlaját”. Mindez lelki és anyagi pusztítást okoz sokak számára, különösen a legsebezhetőbbeknek. A házasság válsága a szegénység növekedéséhez, szociális problémákhoz vezet, melyek legjobban a nőket, gyerekeket és időseket sújtja A család válságának következménye a humánökológia válsága.

          A családokat védelmezni kell, mert ők együttélésünk alapjai, társadalmunk tartóoszlopai, vagyis nem anyagi jellegű javai. Gondoljunk a fiatalokra, mutassunk példát a végleges elköteleződésre, a hűségre és a termékeny szeretetre. Fiataljaink legyenek forradalmárok, bátran keressék az igazi és tartós szeretetet, haladjanak az árral szemben.

           A család a mai napig emberségre tanít, és elengedhetetlen szerepe van az igazságos és szolidáris társadalom megépítésében.

Dr. Hencz Péter

Gyermekorvos, Szeged