A keresztút (via crucis) Jeruzsálemben az a másfél kilométeres útszakasz, melyen Jézus a keresztet hordozta, kihallgatásának helyétől, az Antónia erődtől a keresztre feszítés helyéig, a Golgotáig tart. A középkórtól alakult ki az a szokás, hogy a keresztények azt elmélkedve, imádkozva, énekelve végigjárták, megállva az egyes, a Biblia által megemlített helyeken, a 14 un. stációnál. Tisztelete és gyakorlata elterjedt az egész világon, szabad téren, templomokban gyakorolják évszázadok óta a húsvétot megelőző böjti időszak péntekein.
Rómában nevezetes a nagypénteki keresztút melyet a keresztények tömeges kivégzésének helyén, a Colosseumban tartanak, és személyesen a pápa vezeti. Az ideit a pápa a fiatalokra bízta, melynek végén megrendítő imát is mondott Jézusnak.
Szégyennek nevezi, hogy „korosztályunk egy megosztott, háborúk szabdalta világot hagy a fiatalokra, amelyet elemészt az önzés, s ahol a fiatalok, a kicsinyek, a betegek, az idősek ki vannak rekesztve.” Egyedül Jézus tud megmenteni minket a gyűlölettől, az önzéstől, a bosszútól, a kapzsiságtól, a pénz imádatától. Egyedül a jó győzheti le a rosszat és a gonoszságot, a megbocsátás a bosszút, az ölelés a félelmet. Lelkiismeretünk elaltattuk. De mégis megvan a remény, mert ma is vannak, akik Jézust szolgálják a szegényekben, az eldobottakban, az éhezőkben, a kizsákmányoltakban.
Megvan a remény, hogy a kereszt után a feltámadás fog következni.
Dr. Hencz Péter, Szeged